Nem kívánom Ablonczy urat és rajta keresztül a Párizsi Magyar Intézetet kellemetlen helyzetbe hozni azáltal, hogy nyilvánosságra hozom, milyen nevetséges okot talált arra, hogy kérését indokolja. Kérését enélkül is tiszteletben tartottam volna, mint ahogy tettem így is. Mivel a PMI nem kívánja, hogy partnerei legyünk, nem leszünk, ilyen egyszerű az egész.
Üdvözlettel, további jó böngészést kívánva:
Lévay Balázs

T. Olvasóként vettem a hírt, és rákattintottam a megadott címre. Örömmel láttam az Intézet programját, valamint, hogy sikerült rendezni a honlapot: kellemes és informatív. „Egy csodálatos találmány, az ún. internet segítségével” (amit az enyhén „feddő” figyelmeztetés ellenére már felfedeztünk) azonban zavaró információbőség gel találkozunk. A Párizsi Magyar Intézet (Institut Hongrois de Paris) név alatt, többek között, a mai napon az olvasható, hogy a „vezető: Ecsedi-Derdák András”. Tájékozottak vagyunk, ő az előző igazgató. Kis szépséghiba még ott lebeg a hálón. Elhárítható. Köszönettel.
Sz. Tóth Gyula

Hát, kár. És furcsa. Nekem, mint kultúraközvetít ő franciatanárnak a program szakmai információ, amelyet a tanulókkal is fel tudunk dolgozni. Meg kis ablakot jelent Párizsra: kedves sétát a Luxembourg-kerttől a Saint-Sulpice mellett, le a Saint-Michel felé, ahol „Elért az Ősz és súgott valamit (..) röpködtek végig az úton / Tréfás levelek.” „Ce ne fut qu’un instant.” Reméljük, megoldódik a helyzet, mert az Intézet honlapján sem kapunk bővebb tájékoztatást.
Sz. Tóth Gyula