Én támogatnám a hivatalossá tételét, szerintem ha az olyan alpári nyelveknek, mint a lovári, vagy az eszperantó létjogosultságu k nyelvvizsgának beszámítható nyelvnek lennie, akkor egy a hátrányos helyzetűek kommunikációját elősegítő nyelvnek mért ne adhatnánk meg a hivatalosság érdemét.
Valamint munkavállalásná l inkább érdemnek kellene minősülnie, hogy képesek vagyunk jel beszédet is alkalmazni, elősegíteni a tehetséges, ám valamilyen mértékig hátrányos helyzetűeket. Amúgy meg nem oszt nem szoroz még egy...
De valóban megdöbbentő ez a történet, mikor az emberek a saját butaságukat erőltetik rá másokra és így válnak majd a saját maguk áldozataivá, mikor majd az ápoló orvos, vagy az ügyviteli intézőjük és értelmi fogyatékos, beszéd sérült alkalmazott lesz.

Szeretnék röviden elmesélni egy történetet.

Párom egy néhány főt foglalkoztató építész irodában dolgozik. A minap felhívta egy hölgy az irodát, és megkérdezte, hogy foglalkoztatnak -e fogyatékos dolgozót.

A válasz az volt, hogy jelenleg ugyan nem foglalkoztatnak , de minden lehetőség adott. Példának okáért az iroda teljesen akadálymentes kialakítású, tehát ha esetleg jelentkezik egy kerekesszékes pályázó - és megfelel az elvárásoknak - akkor természetesen semmi akadálya, fel fogják venni (ez tényleg így is van).

Erre a hölgy megkérdezte, hogy ez rendben, de értelmi fogyatékost is foglalkoztat(ná )nak-e?

Megismétlem még egyszer: foglalkoztatnak -e egy mérnöki irodában értelmi fogyatékost??

A válasz nagyon diplomatikusan - tekintve, hogy mekkora hülyeség a kérdés - az volt, hogy az irodában mindenki diplomás, mindenki építészmérnök.
Ugyanis ennek a feladatnak az ellátásához (építészeti tervezés) a speciális szakmai ismeretek és képességek mellett megfelelő jogosultságok is szükségesek. Ezen jogosultságok jogszabály által meghatározott feltétele jelenleg az építészmérnöki diploma, a kamarai tagság, legalább két év gyakorlat és egy jogosultsági vizsga (megjegyzem nagyon helyesen).

A választ a kérdező hölgy ezt nem volt hajlandó megérteni, és tovább erősködött...

Tehát egyesek nem képesek felfogni: egyszerűen vannak olyan munkakörök, amiket - egy bizonyos szempontból - csökkent munkaképességű emberek nem tudnak ellátni.
Ahogyan kerekesszékes ember nem alkalmas vonulós tűzoltónak, úgy értelmi fogyatékos ember magától értetődően nem alkalmas mérnöki irodába tervezőnek. Ezt meg kell érteni, tudomásul kell venni.

Ennek persze csak áttételesen van köze a cikkhez, a siketséghez, illetőleg a jelnyelv hivatalos EU nyelvvé tételéhez, de ez jutott eszembe erről.
Konklúzióként annyit, hogy én személy szerint nagyon fontos dolognak tartom az esélyegyenlőség et, de mindennek van határa.
Az ésszerűség kell, hogy szabjon egy határt!

Tehát nagyon komolyan átgondolandónak tartom, hogy milyen kötelező érvényű szabályokat hozunk az ehhez hasonló ügyekben. Valóban fontos-e, valóban közérdeket szolgál-e, valóban jobb lesz-e összességében az esetleg felvállalt nehézségek mellett.

(A kérdező hölgynek pedig azt javaslom, hogy ha nincs ellene kifogása (amit persze kétlek), akkor az ő családi házát egy értelmi fogyatékos tervezze meg. Talán majd a leszakadt födém alatt fekve lesz ideje gondolkodni is egy picit...)