Hazánk csatlakozásával a magyar is az Európai Unió hivatalos nyelve lett. A többnyelvû kommunikációs környezetben a tolmácsok, szakfordítók szerepe igencsak felértékelõdik.

– Az Európai Unióban minden polgárnak jogában áll saját anyanyelvén tájékozódni – mondja Bohákné Szabari Krisztina, egyetemi adjunktus, az ELTE Fordító- és Tolmácsképzõ Központja (FTK) német szekciójának vezetõje. – Vagyis mi magyarul tanulmányozhatjuk a joganyagot, az elõírásokat, beadványainkat magyarul fogalmazhatjuk, és elvárhatjuk a magyar nyelvû választ.

Mindez vonatkozik a választott képviselõkre is: jogukban áll saját anyanyelvüket használni az Európai Parlamentben, és jól teszik, ha élnek is ezzel a lehetõséggel. Bármilyen jól tudjon is valaki egy idegen nyelvet, könnyen hátrányba kerülhet azzal szemben, aki anyanyelveként beszéli.

A brüsszeli intézményeknél több száz tolmács és fordító dolgozik. Sokan még ma is úgy gondolják, ha valaki felsõfokon tud egy idegen nyelvet, akkor fordítani és tolmácsolni is képes. Pedig az idegen nyelv magas szintû ismerete elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele a nyelvi közvetítésnek. A nyelvtudáson kívül szükség van még széles körû ismeretekre, tájékozottságra, jó szövegértésre és szövegépítésre, speciális készségek kifejlesztésére (elemzõkészségre, memóriára, a figyelem összpontosítására és megosztására, saját jegyzetelési módszer kialakítására stb.). Az unióban már ma is igyekeznek a fontos munkákat képzett szakfordítókra és tolmácsokra bízni, és a pályázati kiírásokban a képzettséget gyakran feltételül is szabják.

Ezzel együtt várható a szakma differenciálódása is. Fokozatosan elkülönülnek a különféle tolmácsolásfajták.

A kísérõtolmács és a közösségi tolmács a hazánkba látogató vagy itt élõ, idegen anyanyelvû személyeknek segít a vendéglátókkal vagy hatósági személyekkel folytatott kommunikációban, különféle élethelyzetekben oda-vissza tolmácsolva az elhangzottakat.

A tárgyalási (konszekutív, azaz szakaszokban dolgozó) szaktolmács képes szakmai jellegû tárgyalásokon, elõadásokon, továbbképzéseken öt-hatperces beszédeket, gondolati egységeket is pontosan tolmácsolni jegyzeteléssel.

A konferenciatolmács pedig többnyire tolmácskabinból folytat szinkrontolmácsolást, erõsen specializálódott témakörökben is, de szükség esetén készen kell állnia a jegyzeteléssel végzett nagyszakaszos (öt-tízperces) konszekutív tolmácsolásra is.

A magyar megbízók gyakran még nem tesznek kellõen különbséget a tolmácsok között: például a vendéget kísérõ tolmácsot beültetik a kabinba, ugyan tolmácsolja le a sajtótájékoztatót, alig félóra az egész, és ezért nem érdemes konferenciatolmácsot alkalmazni. – Vajon mit szólna ugyanez az illetékes, ha a kórházban azt mondanák neki, hogy majd a mûtõsnõ kiveszi a vakbelét, tíz perc az egész, ezért nem érdemes a sebészt fárasztani? – teszi föl a kérdést Klaudy Kinga egyetemi tanár, a Fordító- és Tolmácsképzõ Központ vezetõje.

Magyarországon 1973 óta képeznek szakfordítókat és tárgyalási (konszekutív) tolmácsokat posztgraduális formában. Mint Klaudy Kinga elmondja, a programokat idõközben többször megújították, és jelenleg magyar–angol, magyar–német, magyar– francia, és – érdeklõdés esetén – magyar–spanyol nyelvpárban folyik szakfordító- és tolmácsképzés, társadalomtudományi – fõként jogi –, továbbá gazdasági – üzleti, pénzügyi, banki – szakirányban.

A képzés rendkívül intenzív (600 óra egy tanév alatt), és bármilyen felsõfokú végzettséggel lehet rá jelentkezni, legalább egy idegen nyelv felsõfokú ismerete esetén. A sikerrel vizsgázók elõtt két lehetõség áll. Az egyik: azonnal piacra kerülhetnek, hiszen képesítõ bizonyítványuk birtokában kiválthatják az önkormányzatoknál a tolmács- és/vagy a szakfordító-igazolványt, amely ma már elengedhetetlen ahhoz, hogy komolyabb pályázatokon indulni lehessen, vagy közintézményeknél munkát lehessen vállalni. A másik lehetõség pedig az, hogy folytatják tanulmányaikat az ELTE FTK európai uniós konferenciatolmács vagy emelt szintû szakfordító programjában, amely 400-400 órás (egy tanéves) intenzív képzést ad, és a legmagasabb szintre képez nyelvi közvetítõket.

A konferenciatolmács-képzés a nemzetközi viszonylatban jelenleg legrangosabbnak számító European Master’s in Conference Interpreting (EMCI) program keretében folyik. A programot 15 eddigi és három új EU-tagállam egy-egy képzõ intézménye közösen állította össze, egységes tanterv és követelményrendszer alapján.

Az Európai Bizottságtól kapott támogatásnak köszönhetõen a jelöltek kiválóan felszerelt konferenciateremben, a brüsszelihez hasonló körülmények között tudják gyakorolni a tolmácsolást. A 2000 óta EMCI-diplomát nyert hallgatók közül eddig 23 került fel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös szabadúszó-tolmács listájára. (NOL, Kádár Anikó)