Nem túlzás-e a húsz hivatalos nyelv? Mindjárt nem tûnik olyan soknak, ha arra gondolunk, hogy az Európai Unióban nyolcvan õshonos nyelvet tartanak számon. Ebbõl legalább hatvanat "megúsztak" az EU tolmácsai és fordítói, hiszen azért a nyelvi demokráciának is vannak határai. A huszonöt tagú unió még így is nagylelkûbb, mint a huszonhat országot magában foglaló NATO vagy a negyvenöt tagállammal mûködõ Európa Tanács: ez utóbbiak csupán angolul és franciául állnak szóba a külvilággal.

Mégiscsak bonyolódnak a dolgok az EU-ban, ahol a hivatalos nyelvek száma január elsejével huszonháromra ugrik. Románia és Bulgária csatlakozása két új idiómát hoz a közösségbe - de jön az ír (gael) nyelv is! Noha Írországban gyakorlatilag mindenki angolul beszél, a dublini kormány hosszas lobbizással elérte, hogy az írt is felvegyék az EU-nyelvek listájára. A józan ész apró gyõzelmet aratott: bizonyos dokumentumokat egyelõre nem kötelezõ az õsi gael nyelvre átültetni, és ez az átmeneti idõszak meghosszabbítható.

Kevésbé voltak belátóak a máltaiak, akik szintén beszélnek ugyan angolul, de EU-tagként nem mondtak le a máltai használatáról sem. Igaz, az írhez hasonlóan itt is átmeneti felmentést kaptak a brüsszeli fordítószolgálatok. Nem lett viszont az unió hivatalos nyelve a luxemburgiak által beszélt letzebuergesch, pedig ez a nemzeti nyelv Luxemburgban.

Vigyázat: bár a nyelvek egyenjogúságáról az EU-alapszerzõdés rendelkezik, azért ezt sem kell szentírásnak venni. Az Európai Bíróság jogi véleménye szerint "a gyakorlatban szükséges korlátozásokat elfogadni, hogy összeegyeztessük a nyelvi sokszínûség elvének betartását az intézményi és adminisztratív élet igényeivel. Ám e megszorítások csak korlátozottak és indokoltak lehetnek".

S hogy ez mit jelent? Az Európai Parlamentben (EP) például azt, hogy a plenáris üléseken bármely hivatalos nyelven fel lehet szólalni, de ugyanezt a bizottságok vagy a politikai csoportok ülésein elõre kérni kell. Amikor csak sikerül meggyõzni az EP-képviselõket, a tolmácsolt nyelvek számát a lehetõ legalacsonyabbra csökkentik.

Kizárólag a minisztereknek jár a teljes körû tolmácsolás az unió fõ döntéshozó szervében, a tanácsban. A tagállamok állandó képviselõinek (az EU-nagyköveteknek) mindössze angol, francia és német tolmácsolást biztosítanak. Ami pedig a leggyakrabban ülésezõ munkacsoportokat illeti, ott döntõen angolul és franciául zajlik az egyezkedés. Az angol-francia duett érvényesül az EU-biztosok találkozóin is, ahol van ugyan német tolmácsolás, ám a gyakorlatban ezt ritkán használják.

És akkor nézzük a valóságot: az igazi kompromisszumok az Európai Unióban is a folyosói tárgyalásokon születnek. Ha tehát valaki szeretné megvédeni a saját (nemzeti) érdekeit, változatlanul ugyanazt a két nyelvet érdemes jól megtanulnia - az angolt és a franciát.