Az 1995-ös csatlakozás csapás volt a francia nyelvre

Bruno Dethomas annak idején Jacques Delors-nak, az EU-bizottság nagy hatalmú, karizmatikus vezetõjének szóvivõje volt. Egészen Delors korszakának végéig a sajtótájékoztatók munkanyelve francia volt - aligha elvonatkoztathatóan attól, hogy maga Delors is francia politikusként került az EU élére. Csakhogy Delors 1995-ben távozott, és ugyanabban az évben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott a szervezethez. Ez a két tényezõ pedig együttesen döntõ csapást mért a francia addigi uralmára az Európai Unió hivatali életében.

A három, 1995-ben csatlakozott ország tisztségviselõi ugyanis sokkal szívesebben beszélnek angolul, mint franciául, és általában sokkal jobban is bírják Shakespeare nyelvét, mint Moliere-ét. A helyzet odáig fajult, hogy az elmúlt hónapokban immár mindhárom fontos brüsszeli EU-központ (a bizottság, az Európai Parlament és a Miniszteri Tanács) szóvivõje brit volt, és bár most márciusban a bizottsági szóvivõt egy finn váltja majd fel, sajnos, a finn sem beszél jobban franciául, mint elõdje - írja a The Economist címû londoni hetilap a legutóbbi számában.

Az új alkalmazottak 20 százaléka használja a franciát

Persze az a tény, hogy a legfontosabb EU-intézmények mind-mind franciául beszélõ városokban (Brüsszel, Luxemburg, Strasbourg) találhatók, garantálja, hogy az EU székházainak folyosóin továbbra is gyakran felhangzanak majd a francia szavak. Ám az angol elõretörése megállíthatatlan: jövõre 10 tagállammal bõvül a szervezet, ennek kapcsán az EU-bizottság 3000 új alkalmazott felvételével számol. A becslések szerint 60 százalékuk angolul beszél majd, és csak 20 százalék használja a franciát.

Az EU-n belüli változások egyébként csak azt tükrözik, ami a tagországokban is történik. Bár ma nagyjából ugyanannyi európai (65 millió) beszéli anyanyelvként az angolt, mint a franciát, mindazon EU-államokban, ahol nem angol az anyanyelv, a középiskolások 92 százaléka ezt tanulja, míg a franciát csak 33, a németet pedig 13 százalék akarja elsajátítani.

Habár nemrégiben a berlini és a párizsi kormány hatalmas pompa közepette újította meg a két ország 40 évvel ezelõtt kötött barátsági szerzõdését, és ennek keretében ígéretet tett egymás nyelveinek kiemelt oktatására iskolarendszerükben, egyre kevesebb francia gyerek tanul németül, és német diák franciául. A helyzet ugyanez a csatlakozni akaró országokban: Románia az egyedüli kelet-közép-európai ország, ahol több középiskolás tanul franciául, mint angolul - egyébként mindenütt Shakespeare nyelve áll nyerésre. Ebben az országcsoportban a lakosságnak csupán 4 százaléka beszél jól-rosszul franciául, az angolnál 16 százalék ugyanez az arány, s a gallok nyelvénél általában még a német is elterjedtebb.

Egy nyelv, egy gondolkodási séma?

Egyes vélemények szerint az angol dominánssá válása, a többi nyelv teljes kiszorulása magát az EU-t is veszélyezteti. Egy minapi konferencián az Európai Bizottság egyik vezetõ tisztségviselõje, Pierre Defraigne azt hangoztatta: õ maga nem pusztán a francia nyelv miatt aggódik, hanem amiatt is, mert ezzel egyetlen gondolkodási séma jut uralomra.

Persze amikor a XVIII. században még a francia volt Európa elsõ számú nyelve, és mindenki a párizsi elveket, elképzeléseket visszhangozta, amikor Voltaire-t nagy ünnepléssel fogadták a porosz királyi udvarban, Diderot pedig II. Katalin orosz cár vendégeként járt Szentpétervárott, ezen szellemi kisugárzás ellen nem tiltakoztak a franciák.

Manapság viszont a nyugat-európai fiatalok Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tökéletesítik angoltudásukat, és ezzel párhuzamosan óhatatlanul átveszik az itteni, angolszász gondolkodásmódot. A helyzet ma már odáig jutott, hogy Defraigne nyíltan megkérdõjelezi: "Vajon lehet-e angolul beszélni úgy, hogy közben ne amerikaiul gondolkozzunk?"

Trauma a franciáknak

A francia vezetõk ugyan elkeseredett harcot vívnak saját nyelvük pozícióinak erõsítésére (Románia EU-felvétele mellett például többek között azért kardoskodott annyira Párizs, mert ez a frankofón országok csoportját erõsítené a nemzetközi szervezeten belül), a realistább francia politikusok elismerik: nincs esélyük a gyõzelemre.

"Ez igazi trauma a franciák számára" - szögezi le Dethomas, hozzátéve: "Legfeljebb az jelent némi kárpótlást nekünk, hogy sok külföldi tragikusan rosszul beszél angolul, így szinte felismerhetetlenné teszik ezt a nyelvet..." (magyarorszag.hu)