A francia [a], [e] hangszíne teljesen megegyezik a magyar [á], [é] hangszínével, a francia magánhangzók azonban rövidek. A hosszúságbéli különbséget jól mutatja, hogy az alábbi szópárok francia szavait – amelyeknek hangalakja pedig csak a magánhangzók hosszúságában (illetve rövidségében) különbözik a melléjük írt magyar szavak hangalakjától –, kétszer ki lehet mondani annyi idő alatt, amennyi a melléjük írt magyar szavak egyszeri kimondásához szükséges:

Jacques (férfinév) – zsák
taille ’méret’ – táj
faille ’törés’ – fáj
les ’a, az’ – lé

A francia szavakban lévő legtöbb nem-szóvégi o (au, eau), illetve eu (oeu) [C]-nak, illetve [Z]-nek, („nyílt” o-nak, illetve „nyílt” ö-nek) hangzik, azaz úgy hangzik, mintha a magyar [o], illetve [ö] hangot nyitottabb szájjal ejtenénk. (Ha az adott szó utolsó ejtett hangjai, akkor kiejtésük megegyezik a magyar [o], illetve [ö] kiejtésével.) Néhány példa a francia nyílt o-ra és ö-re:

[C] [Z]
corps [kCY] ’test’ coeur [kZY] ’szív’
molle [mCl] ’puha’ meuble [mZbl] ’bútor’
code [kCd] ’törvénykönyv’ oeuf [Zf] ’tojás’

A kettős magánhangzók (diftongusok)

A francia a [j]-t nem mássalhangzónak, hanem „félmagánhangzónak” tekinti. Két másik félmagánhangzó is van: a nagyon rövid u-nak ejtett [w] és a nagyon rövid ünek hangzó [P]. A félmagánhangzók mindig valamely magánhangzó előtt vagy után állnak, s vele egyetlen, szétbonthatatlan hangot, úgynevezett kettős magánhangzót, diftongust alkotnak. A kettős magánhangzók egymagánhangzó-hosszúak, és sem a beszédben, sem írásban nem lehet elválasztani magánhangzójukat a rátapadt félmagánhangzótól. Néhány példa a félmagánhangzókra, illetve a diftongusokra: dernier [dDYnje] ’utolsó’, réveil [YevDj] ’ébresztés’, bois [bwA] ’erdő’, moi [mwa] ’én’, oui [wi] ’igen’, circuit [siYkPi] ’körutazás’,
lui [lPi] ’ő’.

Az orrhangok

Az [S]‚ [R], [T], [X] orrhangok: úgy hangzanak, mintha e magánhangzókat plusz az [n] mássalhangzót orrunkat befogva próbálnánk kiejteni: banc [bS] ’pad’, fin [fR] ’vég’, bon [bT] ’jó’, un [X] ’egy’. – Párizsban és környékén az [X] helyett is [R]-t ejtenek: un [R] ’egy’, parfum [paYfR] ’parfüm’.

Párizsban, valamint Franciaország északi felében az r a magyar r-től eltérő, ún. „uvuláris” hang: nem a nyelv hegyével, hanem az ínycsappal (az uvulával) képezik.

Karakai Imre Francia kiejtésiskolája letölthető a Francia tanszék honlapjáról.

A szerző kérése az Olvasóhoz: Kérem kedves Olvasóimat, juttassák el hozzám észrevételeiket, kérdéseiket, javaslataikat, hiba- és hiányjelzéseiket. Minden jelzést örömmel fogadok, és igyekezni fogok felhasználni a Francia nyelvtan magyaroknak további kiadásaiban. E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.