Az Extension du Domaine de la lutte ('A harcmezõ kiterjesztése') és a Les Particules Elémentaires (magyarul Elemi részecskék, Magvetõ Kiadó, 2001, ford. Tótfalusi Ágnes) címû regényeinek megfilmesítése után a francia irodalom igencsak vitatott alakjának, Houellebecqnek újabb regénye, a 2005-ös La possibilité d’une île (magyarul Egy sziget lehetõsége címen jelent meg a Magvetõ Kiadónál  2006-ban, szintén Tótfalusi Ágnes fordításában) került filmvászonra.

A film forgatókönyvének megírását és rendezését, ahogy már beszámoltunk róla, maga az író vállalta. Houellebecq is csatlakozott tehát azoknak az író-rendezõknek a sorához, akik ahelyett, hogy felkérnének egy híres szakembert, maguk rendezik filmjüket. A film megítélése (mint minden Houellebecq-alkotásé) a végletekig megosztja a közvéleményt.

Egyesek szerint az írás botrányos és provokatív jellege teljes mértékben eltûnik a lapos és kimondottan csalódást okozó filmbõl. Mások Houellebecq fantasztikus teljesítményét dicsérik, amiért a filmen is képes volt megragadni a regény lényegét, és kihagyni belõle a felesleges részeket.

{mosimage}

Az egymásnak ellentmondó kritikák azonban a konkrét alkotáson túlmutató kérdést helyeznek középpontba: milyen változásokon ment keresztül az irodalmi mûvek filmes adaptációja az elmúlt években, évtizedekben? Mi garantálja a bestseller regények sikerét a vásznon?

A huszadik század elején az 1861-es születésû Georges Méliès már készített Jules Verne-adaptációkat. Mintegy száz évvel késõbb, a Livres Hebdo folyóirat adatai szerint a francia filmek mintegy negyven százaléka többé-kevésbé regények hatására született. 2000 és 2007 között a francia kiadók filmesítési jogokból származó üzleti forgalma 3,5 millió euróról 5 millióra növekedett.

Claire Breuvart-Kreidel, a Forum international Cinéma et littérature igazgatónõje szerint növekvõ tendenciáról van szó: „az irodalmi mûvek filmadaptációja megnyugtatja a producereket. A már ismert cím sokkal kisebb kockázatot jelent, hiszen könnyebben kelti fel a nézõk érdeklõdését.” Ráadásul mindenki hasznot húz belõle, hangsúlyozza Breuvart-Kreidel: „a filmadaptációk, az eladási szám ugrásszerû növekedésének köszönhetõen, új életet adnak a könyvnek.”
 
A producerek és a kiadók közötti viszony mindig a konkrét szereplõktõl függ. Mindenesetre kevés producer vállalja egy regény megfilmesítését anélkül, hogy ne tudna maga mellett egy rendezõt, aki biztosan vállalja a regény adaptációját. Az írók így gyakran egybõl rendezõkhöz küldik regényüket. Így született meg Pascal Quignard regénye alapján a Villa Amalia címû film Benoît Jacqot rendezésében. Quignard nevét a magyar olvasók ismerhetik, sõt, a 2007-ben a Ráció Kiadónál megjelent Minden reggel (ford. Molnár Zsófia) címû regényének filmadaptációját (Minden áldott reggel, rendezte Alain Corneau) a magyar mozik is játszották.

{mosimage}

A Stock Kiadó igazgatója, Jean-Marc Roberts (maga is regényíró) szerint a helyzet az utóbbi két évtizedben változott. Míg a nyolcvanas években kifejezetten divatjamúlt és kockázatos  volt a regények filmes adaptálása, ma már egyenesen biztonságos vállalkozásnak számít. Nem véletlen, hogy a nagy könyvkiadók mindig alkalmaznak legalább egy szakembert, aki a filmesítési jogokkal foglalkozik.

A Gallimard-os Prune Berge kéthetente összehívja olvasókból álló csapatát, akikkel a mûvek lehetséges rendezõirõl vitatkoznak. „Ha egy rendezõ igazán szenvedélyes, õ maga találja meg filmjéhez a producert. Valahányszor úgy adom át a jogokat egy producernek, hogy számomra ismeretlen a rendezõ, nem vagyok benne biztos, hogy elkészül a film.” A Gallimard Kiadó negyvennyolc szerzõjének regényébõl készül jelenleg filmes adaptáció.

Ha egy rendezõ igazán szenvedélyes, õ maga találja meg filmjéhez a producert. Valahányszor úgy adom át a jogokat egy producernek, hogy számomra ismeretlen a rendezõ, nem vagyok benne biztos, hogy elkészül a film.

François Bégaudeau Entre les murs ('A falak között') címû regénye, amelynek filmváltozata idén Aranypálma-díjat kapott, a díj óta több mint 100.000 példányban fogyott. A jogdíj 30.000 és 1.000.000 euró között változhat, általában 50-50 % arányban megosztva a kiadó és a szerzõ között. Egy nagyon híres író akár még 70%-os részesedést is kaphat. Ha megvan az elõjog, a producernek négy év áll rendelkezésére a film elkészítéséhez. 

{mosimage}

Az igazán nagy nyereséget hozó üzlet azonban ritka. 2006 novemberében Anne-Dominique Toussaint producer megszerezte a Gallimard-os L'Elégance du hérisson ('A sün eleganciája') jogait. Muriel Barbery regényébõl már több mint 100.000 példányt adtak el Franciaországban, amikor a producer, Mona Achache fiatal rendezõnõ nyomására elhatározta, hogy megveszi a jogokat. Azóta több mint egymillióra nõtt az eladott példányszám.

A bestsellerek jogait árverésre bocsátják. Igazi bombaüzletnek számít a szakmában Marc Lévy elsõ regényének, a 300.000 példányban eladott Et si c’était vrai (magyarul Mint a mennyben - Ha igaz volna..., Kelly Kft, 2006) jogainak felvásárlása, melyért Steven Spielberg 2.000.000 dollárt fizetett. A regény alapján készített film a premier utáni elsõ két hétben 48 millió dollár bevételt hozott. Claire Breuvart-Kreidel nagy örömmel jegyzi meg, hogy Európában a filmesítési jogok végre igazodni kezdenek az Egyesült Államokban szokásos összegekhez. (Literatura.hu, Marczisovszky Anna)