Igaza van Révész Sándornak: a nyelvvizsga-kötelezettséget nem lazítani kell, hanem leszűkíteni arra a néhány nyelvre, ami valóban alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a végzős diplomásnak akár a hazai, akár a külföldi munkaerőpiacon történő elhelyezkedését. Precízebben: hogy növelje az elhelyezkedés lehetőségét.

Valószínűnek tartom, hogy a diplomának nyelvtudás megszerzéséhez történő kötöttsége megszüntetését követelő szülői tömörülés azon tagjai, akik a követelés megfogalmazását javasolják, és azt "sűrű bocsánatkérés" megkívánásával tetézik, nemigen rendelkeznek nyelvismerettel.

A nyelvismeret hiánya, sajnos, a mindenkori magyar társadalom széles rétegeit jellemzi. Ennek történelmi gyökerei is vannak. Erre utal a Niksz dájcs? cím is, amit Révész Sándor július 22-i publicisztikájának adott. Volt olyan kollégám, aki nyelvismeretének - amit lett volna módja megszerezni - hiányát mintegy érdemnek tekintette.

Én a magyar közoktatás egyik nagy hiányosságának a kellő intenzitású nyelvoktatás hiányát tartom. Ifjúságomban a latint naponta tanították, ami igen erős alapot adott a nagy nyugati nyelvek tanulásához, sőt még azok is profitálhattak a latintanulásból, akik később nekiláttak az orosznak. Badarság lenne a latin újbóli tanítását követelni, azt azonban elképzelhetőnek tartom, hogy egy világnyelv naponta szerepeljen az általános iskola felső négy osztályának, illetve a gimnázium valamennyi évfolyamának az órarendjében.

Dr. Del Medico Imre
Budapest