1979 óta tanítok angolt és 1984 óta a Nyelvvizsgabizottságnak is tagja vagyok. Volt egyetemi oktatóként az ún. nyelvvizsgaügyről (nincs diploma C típusú nyelvvizsga nélkül) szeretnék véleményt nyilvánítani. Szerintem nem az a kérdés, hogy a mai világban szüksége van-e minden diplomásnak nyelvtudásra, hanem az, hogy hova lettek a jó nyelvtanárok az egyetemekről, főiskolákról. A 90-es években, ha a középiskolában a gyereknek egy nyelvben nem sikerült használható szintet elérnie, még ott volt az egyetem, ahol lehetősége volt behozni azt, amit elmulasztott.

Magam is egy lektorátuson dolgoztam, ahol pezsgett az élet, pályáztunk, könyveket vettünk, nyelvi labort építettünk, konferenciákra jártunk. A hallgatók kötelező nyelvórákra jártak és a diplomáig - nagyon kevés kivétellel - el is sajátították a középfokú nyelvvizsgához elegendő szintet.

Az óradíjak vérlázítóan alacsonyak a diplomával nem rendelkező botcsinálta tanárok miatt.

Aztán beütött a Bokros-csomag. Több társammal együtt elvesztettem az állásom. Továbbra is egyetemen, főiskolán tanítunk - számlára. Szorgalmi időszakban általában reggel hatkor bepakolom az aznapi könyveket, magnót, szótárakat és elindulok. Szokás szerint egy cégnél kezdek, majd jön egy iskola, a második és a harmadik. Hetente kétszer biztosan vidékre megyek. Januárban és májustól október közepéig nincs munka, de a járulékokat és az adóelőleget akkor is fizetni kell. Az egyetemnek a számlaadó tanár felé semmilyen kötelezettsége nincs. A köztes időben - ha kapok munkát - idegenvezetek, fordítok vagy tolmácsolok. Semmilyen tanároknak járó juttatást nem vehetek igénybe, ösztöndíjat nem pályázhatok meg. Az irigyelt magánórákról csak annyit, hogy aki nem tudja előre kérni a pénzt (én ilyen vagyok), az ne is fogjon hozzá az effajta munkához, mert nem fog semmire jutni.

Az óradíjak vérlázítóan alacsonyak a diplomával nem rendelkező botcsinálta tanárok miatt.

Szóval, ez így senkinek sem jó. Se az átlaggyereknek, se az átlagfizetésből élő szülőknek, sem pedig a jól képzett, utcára tett nyelvtanároknak. Akkor miért működik mégis így? Lehet, hogy a gazdag gyerekek szülei miatt, akik úgyis kiküldik csemetéiket minden nyáron külföldre nyelvet tanulni? Mi lesz akkor a többséggel - a tehetséges, szegényebb gyerekekkel?

Jogos a szülők aggodalma.

Rády Annamária
nyelvtanár