Létezik ez a diszkrimináció? – tehetnénk fel a kérdést, ha nem tudnánk a választ. Tudjuk. Elsődlegesen szülőként, de magam pedagógusként is: ahhoz, hogy ma egy gyerek az érettségi tájékán nyelvvizsgával rendelkezzen, számtalan különóra szükséges – magántanárnál vagy nyelviskolában.

Az átlagos oktatási folyamatban a tanuló nem szerzi meg azt a tudást, hogy nyelvi képessége az érettségivel párhuzamosan meglegyen. S erről dokumentuma is legyen. Az általános iskolában jobbára negyedik évfolyamtól kezdődik a nyelvoktatás, heti három órában, csak ideális esetben kiscsoportosan. Az elért tudásszintet osztályzatok jelzik, ám ezek összehasonlíthatósága csak numerikus.

A középiskola az igen heterogén tudásszintű gyerekekkel leggyakrabban „elölről kezd" mindent, s csak remélhető, hogy a szaktanári ellátás is biztosított lesz az érettségiig. Színes történeteket mindenki ismer, akinek ilyen korú gyermeke volt, van. Az érettségi pedig csak érettségi, de nem nyelvvizsga.

A felsőoktatás azonban már nem vállalja a nyelvoktatást, ugyanakkor az oklevél kiadását nyelvvizsgához köti. A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete ezt diszkriminatívnak és etikátlannak tartja. És a rendszer ismeretében ez a súlyos kijelentés jogos. Megoldásként viszont semmiképpen nem javasolható, hogy a felsőoktatás visszalépjen.

A XXI. században, az Egyesült Európában igen visszás a magyar lakosság idegen nyelvi kompetenciája, s itt most nem részletezném a tárgykörben végzett méréseket, mivel ezek köztudottak. Ezért jogosan elvárható, hogy a felsőfokú végzettség nyelvtudással is párosuljon! Sőt!

A C típusú nyelvvizsga meglétét ezen a szinten kevésnek is találom. Egyértelmű azonban, hogy az oktatási rendszernek önmagában kell biztosítania a megfelelő szintű nyelvtudást, minimum egy idegen nyelv ismeretét. Ez a nyelv pedig az angol kell, hogy legyen, mert ha ebben is „választhatóságot" biztosítunk, az ismét szétzilálja a rendszert. Általános iskolában - lehetőleg első osztálytól - emelkedő óraszámban tanítva az angolt, az alapfokú nyelvvizsgáig kellene/lehet eljuttatni a tanulókat, és az alapfokú nyelvvizsga feltételévé válna a gimnáziumi továbbtanulásnak.

Ahogyan 4., 6. és 8. évfolyamon OKÉV mérések formájában (végre) a matematikai és a szövegértési kompetenciát mérjük, ugyanígy mérendő kellene legyen a nyelvoktatás eredményessége is.

A középiskolában - szintén országos mérések beiktatásával! - középfokú nyelvvizsgáig kellene eljuttatni a tanulókat, a sikeres nyelvvizsga-„papír" az érettségi része lenne, egyben feltétele a felsőoktatásba való bekerülésnek.

Így az oktatási rendszer valóban esélyegyenlőséget biztosítana - kétségtelen, hogy az oktatási holdudvar üzletét rontva, viszont nagyon jó angoltanárok kerülnének vissza a rendszerbe... A felsőoktatásnak azonban vállalnia kell a szaknyelv, akár egy-egy tárgy angol nyelvű oktatását!

Összegezve tehát: Nincs szükség arra, hogy egy bizonyos színvonal megköveteléséből visszalépjünk. Arra sem, hogy az állam - ilyen javaslat is volt - megfinanszírozzon nyelvvizsga díjakat, hiszen már finanszírozza az iskolai nyelvoktatást. A meglevő rendszert kell hatékonyan - követelményeket felállítva és ellenőrizve - működtetni, ehhez a feltételek adottak, ahol szükséges, ott javíthatóak.