Miért olyan kínos ügy a nyelvi kérdés Brüsszel környékén? Nem azért, mert nem értik egymást. A vallonok nyugodtan beszélhetnek franciául a falvaikban és a községházán és e jogukat senki sem vonja kétségbe. Ne gondoljon a kedves olvasó Baszkföldre, Észak-Írországra, vagy a Közel-Keletre. Ott az utca emberei állnak egymással szemben. Belgiumban a dolog nem errõl szól, hanem arról, hogy a szövetségi választásokon és a regionális választásokon Flandriában, kire szavazzon az írásban is említett 120 ezer francia nyelvû ember, hogy kire szavazzanak a brüsszeli flamandok.

A flamandok nem akarják, hogy új falvak váljanak kétnyelvûvé. A történelembõl vonták le a következtetést, hogy ne hagyják ezt.

Az ügy 2003 óta vált égetõvé, a provinciális választókörök létrehozásakor, mert ebben a régióban keveredik a két nyelvcsoport. A másik probléma a régi Brabant-Brüsszel tábla szétválasztása, flamand és francia táblára, mert kevés kétnyelvû bíró és ügyész van. A harmadik: a flamandok nem akarják, hogy új falvak váljanak kétnyelvûvé. A történelembõl vonták le a következtetést, hogy ne hagyják ezt. Ezzel lehet nem egyet érteni, de õk így élik meg. Negyedik probléma: a flamandokat évekig frankofonizálták, ugyanúgy mint ahogy a Habsburgok próbáltak németesíteni Magyarországon, és mi magyarosítani a mai Szlovákiában, és a románok románosítani Erdélyben.

Ez sok flamand családban fenntartásokat szült mindennel szemben, ami francia, még akkor is, ha a jól beszélnek franciául és a Provence-ba mennek nyaralni. A gazdasági fejlõdésnek köszönhetõen Belgiumban a flamandok csak a XIX. század végén és a XX. század közepén tudták elkezdeni a flamand kultúra és nyelv emancipációját. (Az 1960-as évek eleje óta tanítják csak a flamandokat az anyanyelvükön az iskolákban. Ezek tények, nem mesék.)

A vallon politikai elitnek egy év, két kormány és Yves Leterme háromszori lemondása kellett ahhoz, hogy belássák, a flamandok tárgyalni szeretnének a föderáció kereteirõl, mert észak és dél között fontos demográfiai és gondolkodásbeli különbségek vannak.

Dr. Domján Vilmos
Destelbergen/Belgium

(Forrás: nol.hu)