Segítsünk hát rajta, hogy nyelvvizsgája legyen, sőt adjuk neki csak úgy oda, hogy legyen végre diplomája. Legyen egyetemeken belüli nyelvvizsgáztatás, oldjuk meg egymás között, csak ne legyen ekkora égés ez ügyben.

Marabu rajza

A gordiuszi csomót szétvágni próbáló kormány csak még inkább összekuszálta azt. A gondok ugyanis még mindig a hallgatókban keresendők, akik nem képesek megtanulni egy adott nyelvet legalább nyelvvizsga szinten. Persze ennek az egyik oka az is, hogy a felsőoktatási intézmények nyelvi lektorátusai sorra szűntek meg, felégetve maguk mögött az összes reményt.

A baj csak az, hogy a diplomát nyelvvizsgahiány miatt nem megszerzők tábora nem ebben az időszakban nőtt oly terebélyesre. Vagyis ez volt a legkisebb csepp a pohárban, ami persze nem feledteti el a kérdést, hogy egy ország felsőoktatása miért nem tartja fontosnak a nyelvi lektorátusok létét. Ezek ugyanis korábban lehetőséget adtak a nyelvi ismeretek bizonyítására.

Szóval a kormánynak elege lett, tesz az ügy érdekében, és az egyetemeken belüli vizsgáztatással orvosolná a helyzetet - nyelvvizsga hiányában rengetegen diploma nélkül hagyják el az alma matert -, visszaállítaná a nyelvi lektorátusokat. Az indoklás szerint ugyanis a különböző, piaci alapon működő nyelvvizsgaközpontokkal a hallgatóknak nincs közvetlen kapcsolata, nem ismerik az ottani bizottságokat, így könnyen kudarc érheti őket. Ezért alakítsunk ki egy kényelmes, fotelekkel berendezett teázó/kávézó sarkot, és barátságos körülmények között, vigyázva a lelkükre, vizsgáztassuk le őket. Úgy, hogy minden esetben sikerüljön a nyelvvizsgájuk, elérve, hogy ne legyenek diplomátlan diplomások. Hiszen mindenki hülye, csak a hallgató nem.

Persze, hogy nem tetszik a nyelviskoláknak ez az intézkedés, mihez kezdenének, ha bevételi forrásuk megszűnne

Öröm, hogy a tervet máris cincálják. Persze, hogy nem tetszik a nyelviskoláknak ez az intézkedés, mihez kezdenének, ha bevételi forrásuk megszűnne? Nyílt levélben lázadt fel az egyik, beismerve az idegen nyelvi oktatás problematikáját, jogosan korholva az új elképzelést: „elgondolkodtató, hogy vajon ugyanolyan rendezőelv alapján kell ezt a problémát megoldani, amin egyszer már keresztülment a felsőoktatás? Talán érdemes lenne fontolóra venni, hogy ha léteznek akkreditált felnőttoktatási intézmények, amelyek a nyelvoktatásra specializálódtak, akkor meg kellene kérdezni az ő általuk kínált lehetőségeket és szakmai véleményüket”.

Kérdésük pedig bár kétségbeesett, mégis ész érvéken alapul: miért ne dolgozhatna együtt a felsőoktatás és a magán szektor? Az egyetemi nyelvoktatási rendszer visszaállítása, az új vagy régi intézmények kialakítása ugyanis feltételezhetően sok milliárd forintba kerülne majd. Nem beszélve arról, hogy milyen szintre csökken a fiatalok nyelvtudása, ha visszakerül a rendszerbe egy ilyen „kiskapu” a diploma megszerzése érdekében.